Március végén örömmel fogadtam az eichstätti Katolikus Egyetem lelkészségének meghívását az olaszországi Boseba, ahol egy Magyarországon még kevésbé ismert szerzetesi közösséggel tölthettem el néhány napot.
A festői környezetben fekvő kolostor az észak-olaszországi Alpokban, Magnano közelében található. Ma már mintegy 80 szerzetes és szerzetesnővér éli itt mindennapjait, akik virágvasárnapi ünneplésébe és húsvéti előkészületeibe bepillantást nyerhettem.
A közösség, melyet a második Vatikáni Zsinat után, 1968-ban alapított Enzo Bianchi, öt évvel később már hét szerzetest tudhatott magáénak. Azóta is folyamatosan bővülnek. Nagy meglepetésemre szolgált, hogy a különböző keresztény vallásokból érkező szerzetesek többsége fiatalon, 30. életévük előtt kötelezi el magát az Istennek. Ily módon a közösség az ökumenizmus jegyében került megalapításra, a közös pontokat, és nem az ellentéteket keresve. Életük alapkövéül Isten szava, a Szentírás szolgál, melyet mindennap, a lectio divina megtartása által szívükbe fogadnak. Ez a Szentírás olvasásának legmélyebb és legtökéletesebb formája, mely a kiválasztott szentírási szakasz Szentlélektől vezérelt értelmezésével veszi kezdetét. Ezt követi egy elmélkedés, a meditáció, és végül ebből születik meg az Isten felé intézett imádság. A lectio divina legutolsó lépcsőfoka a kontempláció, a hallottak és a meditációban átéltek még nagyobb fokú átélése. A Szentírás olvasása úgy vált igazán gyümölcsözővé, hogy a meditációban megélt lelki élményeket, gondolatokat megosztottuk egymással. Az evangélium és a Passió elmélyítése mellett mindennap háromszor volt alkalmam a szerzetesekkel közös zsoltáréneklésre és imádságra.
A közösség mindennapi életmódja az Isten szavának, az imádságnak és a munkának a harmonikus egységéből tevődik össze, hiszen a szerzetes testvérek mindent maguknak termelnek meg; lekvárt főznek, mézet állítanak elő, ezen kívül kézműves tevékenységet végeznek: gyertyát és gyönyörű kerámiákat készítenek. Mindezek mellett még a tudományos munkára is figyelmet fordítanak.
Embertársaikkal szemben végzett szolgálatuk is említésre méltó, hiszen az év minden szakában, nagy vendégszeretettel várják az ide érkező zarándokokat, akiknek mindent megadnak ahhoz, hogy kiszakadva a hétköznapokból, lelkileg feltöltődjenek, és új életre születhessenek. A természet közelsége, a végtelen csend és nyugalom, engem is, világi embert is arra indított, hogy elmélyítsem Istennel való kapcsolatomat, a szilencium által a lélek rezdüléseire koncentráljak és ezáltal lelkileg felfrissülve folytathassam mindennapjaimat.
Boseban életemben először tapasztaltam meg a csend gyümölcsöző és lelket megtisztító hatását, hála legyen érte Istennek és a közösség minden szerzetesének, szerzetesnővérének!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum